Sírni hagyni

Néhány évvel ezelőtt elterjedt az a hamis téveszme, hogy a legjobb nevelési módszer, ha a kismama hagyja sírni a babát.

Ez valóban egy téveszme, és a lehető leghatásosabb módszer arra, hogy a baba lehangolt és rosszkedvű legyen.

Amikor a baba sír, akkor a kismama elsődleges feladata nem az, hogy azt elviselje, sokkal eredményesebb, ha megpróbálja kideríteni a sírás okát, majd lehetőségek szerint megszüntetni azt.

A „sírni hagyni” módszer nevelés elvű indíttatásból terjedt el, de több okból is igen káros hatással van a babára.

Először is, a baba bioritmusa sokkal gyorsabb, mint egy felnőtt emberé. Ebből adódóan nem is lehet tőle elvárni, hogy például az éjszakát végigaludja úgy, hogy közben ne legyen éhes, ne ébredjen fel, ne legyen tele a pelenkája.

Ez a módszer a hiszti kiszűrésére jött létre, de főként éjjel, a hiszti a legritkább ok, amiért a baba sírni kezd.

Még ha nincs is semmilyen testi oka arra, hogy sírjon, lehet, hogy csupán fél, és egy gyors megnyugtató ölelés vagy simogatás is képes újra álomba ringatni őt. Teljesen felesleges ehelyett órákon keresztül sírni hagyni.

A másik célja ennek a kevéssé hatékony módszernek, az unatkozó kisbaba megnevelése, hiszen a baba előbb utóbb rájön, hogy kénytelen valamivel magát elfoglalni, mert a kismama úgysem veszi fel őt.

Az unatkozó baba számára szórakoztatást és tapasztalat gyűjtési lehetőséget kell biztosítani, és nem pedig sírni hagyni, az senkinek nem használ.

Szinte nincs olyan helyzet a baba életében, amikor jót tenne neki, akár testileg, akár lelkileg, ha senki nem foglalkozik vele, amikor sír.

Attól a baba nem lesz elkényeztetve, ha a kismama kideríti a sírás okát, és megszünteti azt. A baba képtelen rá egyedül, hiszen egészen nyilvánvalóan kiszolgáltatott helyzetben van. Ne súlyosbítsuk ezt a helyzetét, segítsünk a problémái megoldásában.